"Nem vagyok tehetetlen,
Csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
Amit nekem kell megtennem,
Csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet."
Agnes Beguin
„A magyar nyelv: igézetes hangszer, melyen csak kevesen tudnak játszani…
Igyekezz úgy beszélni, hogy minden kifejezéseden érződjék a lehellet melege.”
Örkény István
Ma szabin voltam. Délutánra kaptunk időpontot a tanácsadóban, ahol megnézték, Bende dadogása szorul-e bárminemű segítségre.
16.45-re kellett mennünk Óbudára. Kati nénihez kerültünk, egy tüneményes, nyugdíjas (nem néz ki nyugdíjasnak) logopédus- pszichológushoz. Kifejezetten kisgyerekek beszédhibájával foglalkozott "aktív" korában.
Több mint egy órát faggatott minket, kezdve a várandósságomtól, Bende születésének körülményéig.
Hát... Nem egyszerű. Már a szülés-"élmény" sem volt túl kedvező (2 hét túlhordás után volt minden: ballon, oxitocin, tágítás, vákuum, kirángatás, elakadás... )
Szóval azt mondta, hogy már ott sem úgy alakultak a dolgok, ahogy ideális lett volna. Erre jöttek a kórházi események (krupp, asthma) majd a tüdőgyógyász vizsgálatok, kontrollok, a mandulaműtét, az ovi... ÉRZÉKENY, és neki ez a rengeteg stressz ebben nyilvánul meg. A kaki dologban azt mondta, hogy az talán nem okozója a dadogásnak, hanem ugyanúgy tünete a szorongásnak.
De egy jó hír is volt, kérdezte a dadogás formáját, hogy először milyen volt, most milyen... Mondtam, hogy az első allergia tesztnél (utána) egyszerűen nem tudta kimondani a szót, összeszorította a szemét úgy erőlködött, és nem jött ki hang a torkán. Most "már csak" a mondatkezdő szót ismétli meg (nem is mindig, 2 hete szinte egyáltalán nem), pl "Most, most, most, most indulunk haza?" Állítólag ez a dadogás legenyhébb formája már... A doktornő szerint "kifelé" jön belőle, mert a tünetek megvannak, de folyamatosan enyhülnek. Ami nehezíti a dolgot, hogy periodikus a probléma, jön-megy, és nem állandó...
Most a nyár még várakozással telik, augusztusban kell telefonálnunk, hogy megszűnt-e, vagy vissza-visszatér-e a probléma... (ha időközben kérdésünk van, hívhatjuk is) szóval augusztusban beszéljük meg, mi legyen a továbbiakban...
A bevethető praktikák:
1. Ha dadog, nem szabad "észrevenni". Nyugodtnak kell maradni, türelmesen várni, hogy befejezze a mondatot. Ha tudjuk, mit akar mondani, és nagyon elakad, akkor minden kommentár nélkül segítsük át a nehezen kimondható szón, a lehető legnagyobb természetességgel, mintha csak beszélgetnénk.
2. Soha nincs megjegyzés a tempóra! Nincs sürgetés, kritizálás, a negatív érzés erősítése (már megint nem jó, mondd már ki, hányszor ismételed még meg stb...)
3. A dadogáskor a gyerek hangosabban beszél, szinte kiabál. A görcsösséget próbálja kompenzálni. Szidni érte nem szabad. Meg kell kérni, hogy suttogja a fülünkbe amit szeretne, vagy cincogja el mint egy kisegér, vagy brummogja el mint egy medve... Vagyis a sajátjától eltérő hangon!
4. A feszültség levezetésének egyik legjobb módja, ha ismert dalt, mondókát vagy verset mondunk. Ezt tudja, ismeri a szöveget a ritmust (esetleg a dallamot), nem kell gondolkodni rajta, így sikerélménye van.
Szóval eddig jól csináltunk mindent, nem ártottunk Neki. talán ezért sem romlott a helyzet, ennek örülök! :-) Meg is dicsért minket Kati néni.
1,5 órát voltunk nála, de ez az idő szinte elröppent. Egy olyan helységben van a fejlesztés, ami dugig van bordásfallal, csúszdával, hintákkal, mászókával, óriási labdákkal, játékokkal... le sem tudom mindet írni, vagy felsorolni. Bende végig pörgött, játszott, olyan aranyos volt. Teljesen felszabadult. :-) Este nem is kellett ringatni, pillanatok alatt elaludt...
Eddie-Ogre (kutya) is jól van, csórikám ölebnek képzeli magát. Le kell hozzá ülni a földre, és mászik az ölembe. De kb 30 kg, úgyhogy nem egy "könnyű" eset. :-)
(idézetek: http://www.szelloegymi.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése