Szilvás76: augusztus 2010

Most szieszta van, csak nemtom, meddig... Napirend még nincs, igy sodródunk kicsit Enivel, illetve az ő igényeivel. Fura, de hát pici még, nekünk kell alkalmazkodni. Ez a felnőtteknek megy is, Bende feszegeti a határokat, de enged ő is általában.

Bennem annyi a kétely ám! Ez a szoptatósdi most megy először (Bendével ugye nem volt sikertörténet), és nem tudom, jól csináljuk-e...

Hetente 15 dkg a minimum gyarapodás. A múlt heti dokinénis malőr miatt ez megcsúszott.
(Azt mondta, az össze vissza evéstől is lehet hasfájós, húzzuk ki a 3 órát, inkább egy - két korty vizzel csapjam be, és csak 30-35 percig etessem, tovább ne. Előtte ha kért, kapott, és ha 50 percig cicizett, azt is hagytam... A doktornénis javaslat eredménye: épp csak meghizta a heti minimumot.)

3440 g-mal engedtek haza, mindig pénteken mérjük (én esténként is)
pénteken lesz a 3. hét, tegnap, vagyis hétfő este 4000 g-ot mértem fürdés előtt, pucéran. Eszerint minden oké, ha nem esik vissza, péntekre bőven meglesz a heti penzum. Sőt....
DE. nincs rendszer az evésben, néha 2 óránként, néha 3 óránként kel, éjjel (hál' Istennek) 21.00-3.00/3.30 -ig alvás, a szopit nem érzem túl intenzivnek, cicim sem kemény, az az érzésem, nem eszik, pedig valósznűleg igen. Ááááááááááááh, para.

Nem akarom tápolni, mert jó lenne, ha tejet enne, pláne, ha elég is, de nagy a kisértés. De azt is tudom, hogy akkor még ennyi tejem sem lesz, Bendénél is igy volt, bár ott születésétől tápoltuk, csak desszert volt a tej (15-20 ml)

Egyszer-egyszer lemértem a kaját, amit Eni betermelt, olyan 80 ml körül van alkalmanként. Bár ez inkább este. Olvasom a fórumon, hogy 120-140 ml-eket betolják a tászeres babák (ugye, ott látszik az üvegből a pontos mennyiség), és nem értem... Aszerint Kislányom keveset eszik.

Szóval kicsit depis vagyok... Nem hittem, hogy lenyomnak a hormonok, meg a parák, erősebbnek gondoltam magam, de eszerint ez nem iránytható.
Azért picit kinos, hogy mindig én voltam a fórumon a nyugtató-ember, aki csitit, megmondja a frankót, adja a tippeket-tanácsokat, FEJBEN tudja mi a jó, ...és ezzel meg itt küzdök, meg túlaggódom... Remélem, a hormonjaim megtalálják a helyüket, és békénhagynak végre, mert már néha saját magamból is elegem van...

JA. a Laptop megint lehalt, illetve a klaviatúra. Az asztali számtógép klaviját dugtuk rá, ezen meg nincs hosszú "i" betű. Szóval nem felejtettem el helyesen irni (ááá, hosszú i-vel), a véletlen elütések mellett az állandó rövid "i" betűk azért hemzsegnek. :-) Csak hogy mentegessem egy kicsit magamat. ;-)

Na, részleteiben ugyan (már nincs időm a gép előtt hosszasan ücsörögni ;-) ) de összeállt a NAGY NAP írásban is. Íme.

2010. augusztus 2-a volt. Az utolsó NST-m és vizsgálatom napja. A szülésnek semmi jele, jól voltam, nem fájt semmi, csak a szokásos tünetek: pocakkeményedés, pingvinesedés, csigatempó.

Reggel elindultunk Bercelre, MásikFelem Nagymamáját meglátogatni. Szóval elindultunk, jön Anyu hívása: Aput rohammentő szállította a Honvéd kórházba. Gyomortáji, szegycsont körüli szorító fájdalom, légszomj. Épp a temetőbe mentek, és ott lett rosszul, a portások hívták a mentőket.

Bercelre elmentünk, bár nem maradtunk sokáig. Utána kitettük Bendét és a Mamát, és mentünk Apuhoz. Közben a kórházban ingervezetési problémát diagnosztizáltak, ki kellett "ütni". Elbódították, a defibrillálás sikerült. Az intenzíven tartották, mert a koszorúérben két szűkület is volt. Ennek a katéteres tágítása még hátravolt, de ott és akkor ezzel még nem foglalkoztak.

Felvettük Anyut, összeraktuk a kórházi pakkot. Mivel az utcáról vitték be Aput, meg nem tudtuk a látogatási rendet, így kivételesen beengedtek hozzá. Jól volt a körülményekhez képest.
5 perc után engem, nagypocakos kismamát kiterelt a nővér, hogy ez a hely nem nekem való. Pár perc után Anyu is jött, mert az egyik beteget újra kellett éleszteni.
Hát, nem túl kellemes hely.

Vissza nem mehettünk, így Anyut hazavittük, és elindultunk haza. Ötkor volt jelenésem az orvosomnál: NST és (remélhetőleg) utolsó vizsgálat. Minden oké volt, a doktor szerint a héten baba várható. Egyébként egy hetet hagynak túlhordani a váci kórházban, ha nem indul be a szülés, akkor méhszájérlelő zselét tesznek fel... Add
ig is minden nap CTG a kórházban, csütörtökön meg megnéz ismét. Félmondattal célzott rá, hogy akár burkot is repeszthetne akkor... Persze ezt elengedtem a fülem mellett... Bendénél is ez volt, és mi lett a vége. Ha lehet, menjen inkább minden magától...

Szóval a "héten babázunk" mondatot úgy gondoltam, biztos "segít" majd egy kicsit csütörtökön azért ilyen biztos benne...

Az este ugyanúgy telt, mint máskor. Sehol semmi. Bendét megfürdettem, lefeküdt, Apával tévéztünk. MásikFelem elaludt, én 11-kor kapcsoltam ki a számítógépet. Még írtam a fórumra, hogy megyek aludni, hátha korán kelünk... :-) Bár azokban a napokban már minden este ezt csináltam, pedig semmi jele nem volt... És negyed 12-kor valamit éreztem a hasam aljában. Nem fájt nagyon, olyan görcs-szerű, mint egy mensis fájdalom, abból sem a legerősebb... jósló lenne?... Elmúlt,de hamarosan jött még egy... az is elmúlt, majd még egy. "Poénból" megmértem a hosszát, 1 perc. A következő már 6 perc múlva jött, majd ismét egy 6 perc múlva.

Elkezdtem járkálni, Apa felébredt. Kérdezte, mi van, mondom, nem tudom, de gyanús. Azt mondta, majd keltsem fel. :-) ...nem egy idegbajos típus...
Lezuhanyoztam, ám nem hogy enyhültek volna, de 5 percesek lettek a fájásközök, a fájások bő 1 percesek.
Ébresztőt fújtam, mondom indulás van. 2010. augusztus 3-án éjjel egykor elindultunk. A kórház pár perc kocsival. Éreztem, hogy alakul valami, mert egyre erősebbek lettek a görcsök, és már 3-4 percesek voltak. Az ügyeleti pultnál kellett jelentkezni, onnan lehetett a szülőszobára menni. Becsöngettünk, jött a rutin: átöltözés, adatfelvétel, ügyeletes orvosi vizsgálat... na ezt az orvost (Dr. B.B) nem kérném még egyszer... Fájás közben mondta, megvizsgál, menjek utána. Mozdulni sem nagyon bírtam, mondtam, egy pillanat....
Megfordul, "na jön már?!" és az a hangsúly... Mondtam, rohanok. A nővér is érezte, hogy tök gáz, mondta, hogy várjam meg a fájás végét nyugodtan.

"Elrohantam" a vizsgálóba, és rögtön más lett a légkör és a hozzáállás: ugyanis bő 3 ujjnyira voltam már kitágulva. Doki csipája is kinyílt kicsit jobban, gondolom felébredt végre édesded álmából... Mondta, hívják a dokimat, Apuka is bejöhet, hamarosan baba lesz... Hívták az orvosomat,csak pár percre lakik. Közben vérnyomást mértek, na itt kicsit megijedtem: 155/100 volt. Bevillant, hogy ebből csaszi is lehet, de a CTG szerint a baba rendben volt. Mondták, hogy majd újra mérik. Fel is kelhettem volna, de nem esett jól, illetve nem tudtam. Nem ment az ülés, az meg, hogy "leugorjak" a szülőágyról képtelenségnek tűnt... Ennyit az alternatív szülési módokról, mint labda bordásfal és társai... Jelzem mindenkinek, aki ezeknek élharcosa, meg hogy csak ezt biztosító kórházban hajlandó szülni: NEM BIZTOS, HOGY LESZ RÁ IDŐ, VAGY JÓL ESIK!!! :-)

A szülésznőnek gyanús voltam, mondta, megnézné a méhszájat: bő 4 ujjnyi lett 20 perc alatt. Várnyomásom megint megmérték, 160/105... Dokim ekkor esett be, már ott várták ugrásra készen, hogy burkot repesszen. Na, erre nem jött fájás. :-) Álltak körben, én feküdtem, fájás nulla. Aztán jött egy, "közben" elcsípte a burkot, elment a víz, hát ekkor kezdett fájni. Kimentek a szülőszoba elé, ekkor jött egy brutális fájás. Visszajött a doki, azt mondta, Szilvi nyomni kell? Mondom azt hiszem igen.
Láb fel a kengyelbe (nagyon nem esett jól) és nyomjak. Erre én, "DE NEM MEREK!!!" Mondták, látszik a szép hajas feje, nyomok kettőt és kint lesz!!!

Hát itt és most mondom: utólag szégyellem, mert nálam ez már hiszti kategória. De ott annyira pánikba estem akkor, MINDEN ESZEMBE jutott Bende születéséről, ami addig a tudat mélyén eltemetődött. Pedig akkor EDA-m volt, és nem fájt igazán, de a kitolás, a paszírozás, vákuum, varrás... minden beugrott... Még jó, hogy nem állt le a szülés, bár lehet, ebben a stádiumban már nem állna le, nem tudom.
Végül nyomtam kettőt, és kicsusszant Enikő.

Hihetetlen volt, mert kb 50 percet voltam a szülőszobán mindennel együtt. A dokim éppen elcsípte a "lényeget" nem sok híja volt, hogy, lemaradjon: Enikő turbósebességgel érkezett. 9/10 APGARja volt, a hasamra tették, rögtön keresgélni kezdett, ügyesen cicizett. Apája vágta el a köldökzsinórt, majd a doki bácsi összevarrt.

Hát, nekem ez bizony fájt, talán jobban, mint a fájások maguk...
Eni addig Apa mellkasán pihent. 2 órát voltunk ott együtt, majd levittek a gyerekágyra. Oda már nem jöhetett be.

Szóval a Jóistentől kaptam egy kis kárpótlást Bende születése után: ilyen szülésre vágytam. Az más dolog, hogy engem váratlanul ért a tempó, meg minden, nem volt elég hitem, hogy képes vagyok megcsinálni... Nem kezeltem igazán jól, ezt nagyon sajnálom, pedig igazán nagy kegyelem, hogy ilyen "könnyen" született meg ENIKŐ.