17. hét

A 17. hét


kép: szuloklapja.hu

A kismama:
Igaz, a második harmad tüneteinek kellemetlen volta meg sem közelíti az első három hónap nyűgét - ha a szerencsés kivételhez tartozol, fogalmad sincs, miről van szó -, de ez az időszak sem teljesen felhőtlen. Sok várandós nőt érint az orrvérzés, amely egyrészt a hormonoknak, másrészt a szervezet megnövekedett vérmennyiségének köszönhető. Az igen gyakori C-vitamin hiányos állapot is vezethet orrvérzéshez, ez extra adag zöldség és gyümölcs fogyasztásával orvosolható. A testnedvek - mint az orrváladék vagy a hüvelyváladék - is bővebben termelődnek. Az orrdugulás különösen a hajnali és a reggeli órákban okoz bosszúságot. Ez az állapot a terhesség végéig fennmarad.

A Baba
A magzat rohamos növekedésnek indul: a 17. héten nagysága megegyezik a méhlepényével, vagyis a hossza már kb. 18 centiméter. Megjelennek a körmök kezdeményei. Mintegy 250 ml magzatvízben úszkálhat már, bőven van még helye mozogni, forogni. Megkezdődik a bőr alatti zsírszövet kialakulása, amely mind a baba hőtermelésében, mind az anyagcseréjében jelentős szerepet játszik majd a születés után. A terhesség végére a zsír az újszülött teljes testtömegének 2-6%-át teszi ki. A magzatvíz nemcsak a tüdőbe áramlik, de a baba le is nyeli. A vastagbélben gyülemleni kezd a mekónium, az emésztett magzatvíz végterméke. Ekkor már a kiválasztás is működik: a baba a magzatvízbe üríti a vizeletét. A reflexek szemmel láthatóan működnek: a kicsi szopja az ujját, nyel és pislog, sőt, ultrahangos vizsgálaton már az is kivehető, ha csuklik.

forrás: babaszoba.hu és babanet.hu

leletek melyeket nem lelek

Ezt komolyan nem hiszem el.
Egy hete voltam vérvételen. Azt mondták, egy hét múlva mehetek a vércsoportért, a labort a háziorvos kapja, a védőnő pedig az AFP-t és a Hepatitist.

Hívtam a védőnőt, még sehol semmi.
Illetve de, ma reggel elhoztam a vércsoportos leletet
És minő véletlen, ismét A RH pozitiv a vércsoportom! Hoppá! :-) Ki hitte volna, hogy 3 év elteltével is ugyanaz maradt... :-)(mellesleg másnap már megvolt a lelet, no comment... gondolom a többi is így csücsül valahol)

Én nem is értem, mit tökölnek ennyit...
A védőnő azt mondta, az AFP jó, ha jövő hétre meglesz, de még az sem biztos.... Vajon körbeutaztatják a Föld körül, esetleg kilövik a Holdra, vagy nem is tudom, mi tart ennyi ideig. Diának kész lett 3!!! nap alatt, akkor???

Á, feladom. Augusztusra csak meglesz... :-(
Ja, és a slusszpoén:
Kardiológia, síma (protokoll) EKG-ra májusban már tudnak is fogadni... Mivan???????????????????????????????? Jó, hogy én nem beteg vagyok, de mi van azokkal, akiknek TÉNYLEG sürgős lenne a vizsgálat??? :-O

kontroll

Ismét eltelt a hétvége. Megint pörgősre-zsúfoltra sikerült, ezen csak az a tény enyhített, hogy csupa jó és kellemes dolog történt.

Először is ANYUKÁM szülinapja volt. Szombat délelőtt még suliban voltam, a szolfézs és az összhangzattan rejtelmeiben bolyongtam. Ebédre mentünk Anyuékhoz, hát ez kb 14.00-re sikerült is... Bende amikor reggel megtudta, hogy megyünk a Mamához és a Papához, felpörgött, és nem is lehetett leállítani... A délutáni alvásra (bármilyen formában, így: a kocsiban, Anyuéknál stb) gondolni sem lehetett...

Jó volt, hogy így együtt lehetett a család.

Vasárnap sétáltunk, "hamvazkodtunk", délután a sógornőmékhez mentünk, majd hazaestem estére a próbára. :-)

A negatív véglet a mai nap volt.

Ma telt le a 6 hónap, kontrollra kellett menni a tüdőgyógyászhoz Bendével. Mivel MásikFelem csak délután ment dolgozni, bevállalta a dokit.
10-re volt időpont, 3(!!!) hónapja kértem. Mikor jutottak be? 11 után... és dél volt, mire végeztek.
Októberben már készítettek egy allergia tesztet, teljesen negatív volt. (Szegény Bende, a tesztet követően kezdett dadogni, mert a nővér azt mondta, nem szabad sírni. Hát nem sírt. "Csak" dadogott utána vagy 2 hétig.)
Az első kontrollkor (november vége) remegve, szinte pánikolva kérdezte a gyerek, hogy ugye most nem szurkálják???
Nem szúrták, csak tovább kellett használni a Flixotide befújót.

Reggel mondtam, hogy ma megy a doktornénihez, de csak meghallgatják, meg megnézik a torkát.
Na most egy másik doki volt, szurkálni akarta. Szerencsére a TB 6 havonta 1 tesztet támogat, így nem lehetett. Egyes vélemények szerint ilyen idős korban tök felesleges is... De nem is értem, sokkal jobban van, gyakorlatilag 2 megfázáson túl beteg sem volt 5 hónapja. Minek ez az egész??????

Ma "csak" fújni kellett volna -tüdőkapacitás-, de most nem sikerült mert "nem együttműködő" a gyerek... Na ja, 3 éves... fújt szegénykém, de nem tudták értékelni.

Semmi újat nem mondtak tehát, csak hogy vigyem a Sváb-hegyre, ott jobban meg tudják nézni. Vagy egyenesen a főorvos magánrendelésére. (nem kevés pénzért...) ...hát persze... Na mindegy, nem tudom, a Sváb-hegyen (leánykori nevén Szabadság-hegy) mennyivel lesznek okosabbak.
Nincs kedvem odavinni, nem látom értelmét.
Viszont ha bármi baj lenne, sose bocsátanám meg magamnak, hogy önkényeskedtem.

Így összeszorítom a fogam, és szánok egy napot erre a felesleges túrára, TB alapon.

portré

Csak úgy szaladnak a napok... Már 2 napja nem jártam erre...

Szerdán Bendéék szinházban voltak az ovival, a Süsüt nézték meg. Egész délután élménybeszámoló volt otthon. És közölte Kisfiam a nagy summázatot: "Anya, és a Süsüben volt egy bácsi"... :-)
Hát igen, ez a fajta jelmez nem ugyanaz, mint egy bábfigura a TV-ben.:-) De azért szerencsére nem ábrándult ki. Viszont otthon keresni kellett egy sárkányt a játékok között. Találtunk egy ezeréves-örökölt piros dinót, meg egy ajándékba kapott IKEÁS zsiráfot, ami annyira béna (de nagyon aranyos amúgy), hogy símán "lesárkányoztuk".
Így nagy volt a béke otthon, mert nekünk 2!!! dinó-sárkányunk is van. Tegnap a pirosat be is vitte magával az oviba, Évivel (ovónéni) azon rötyögtünk, hogy mindegyik gyerek vitt magával "sárkányt". :-)

Este rajzolgattunk. Eddig olyan girbegurba vonalakat rajzolt, vagy csak satírozott-pöttyözött.
Este meg fogta magát, és teljesen egyedül ezt alkotta:



Csak néztem, ahogy alakult a kép... Biztos, hogy az oviban is ez lehetett a téma, mert tényleg egyik napról a másikra változik a "technikája". :-)
Olyan büszke vagyok rá, el is tettem a rajzot, bescanneltem, mindenféle-formában megörökítettem... :-)

A "Pocaklakó kisebbik" egyre többet nyüzsizik az albérletében, ha ülök (terpeszben, nehogy nyomjam) és előrehajolok, szinte mindig érzem Őt, ahogy bukfencezik. Alapesetben (ülve-állva vagy bárhogy) még nem nagyon érzem, csak abban az egyféle pozícióban.
De már jelentkezik! :-)

Az AFP-m és a többi leletem nincs még meg, vagyis nem szólt a védőnő, hogy meglennének. Királylánynak meg már 3 nap után kész volt a lelete. Most vagy tényleg az enyém is készen van, és csak nem kapkodnak, vagy esetleg neki indokolt volt a soronkívüliség, azért lett olyan hamar készen? Nem tudom. Majd hétfőn utánakérdezek... :-)
Igazából nem nagyon izgat, mert a kombinált vérvizsgálatom negatív lett (Down 1:2800, Edwards 1:50000), a 12. hetes Uh-on a tarkóredő 1,3 mm (3 mm-ig normális) volt, szóval szerintem nincs gond. De azért ha már nyaktatnak ezekkel a vizsgálatokkal, érdekelne az eredmény...
Ha belegondolok, hogy amikor Anyu engem várt, ezeknek a vizsgálatoknak a töredéke volt csak, és még UH sem igazán volt... Ma tényleg túlspirázzák ezt a témát, az információ-áradatban (Internet) meg mindenki stresszeli magát. Gyakran feleslegesen...

Inkább a "síma" laborra leszek kíváncsi, az mégiscsak konkrét(abb), az rólam, és közvetve a Babáról szól jelenidőben, nem egy megbízhatatlan, haszontalan és elavult kolonc, mint az AFP...

Tegnap Évi (http://kiskopeszuletik.blogspot.com) feltett egy verset a blogjára, amit a szülésfelkészítőn mondott nekik az előadó... Annyira szép (ismertem már, de valahogy elfelejtődött), és olyan megható (persze biztos leginkább EBBEN az élethelyzetben, illetve ha már van gyermeke az embernek), hogy most szeretném én is ideilleszteni.

Tehát a Kisbabámnak...

Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

16. hét

16. hét:


kép: szuloklapja.hu

A Baba:
A magzat súlya már 135 gramm, hossza pedig körülbelül 16 centiméter, és egyre gyorsabban növekszik. A szemek az arc elülső részére kerültek és a baba - egyelőre csukott szemmel - elkezd pislogni. Megjelentek a szempillák, és kinőtt a szemöldök. A fülek is megérkeztek a nyak tájékáról a fej két oldalára. Kialakulnak a baba izületei, csontjai is fejlődni kezdenek. Már tudja szopni az ujját. Arcát és testét finom szőr, a lanugó borítja. Bőre még olyan vékony, hogy átlátszanak rajta a véredények. Az íny alatt már mind a húsz tejfog kifejlődött, és a nyelven ekkor jelennek meg az ízlelőbimbók. Miután a csontok tovább erősödnek, egyre nagyobb az esély arra, hogy az anya megérezze a magzat mozgását. (A másodszor vagy többedjére várandós anyukák valószínűleg már érzik csemetéjük ficánkolását.) A körmök már mind a kéz, mind a láb ujjain kinőttek. Ha a kicsi kevésbé szégyenlős, ezen a héten már megmutathatja a nemét az ultrahangos vizsgálaton. A baba 40-45 percenként üríti a hólyagját.

A kismama:
Az AFP az alfa-fötoprotein nevű fehérje rövidítése, amely a magzati korban az immunszabályozással van kapcsolatban. Koncentrációját az anyai vérből a 16. héten kell meghatározni, és miután mennyisége a 30-33. hétig egyenletesen növekszik, a vérvétel időpontja nem lényegtelen. Fontos továbbá az anya testtömege és az, hogy a vért a reggeli órákban vegyék le. Az AFP értéke emelkedett lehet, ha a magzatnak velőcső-záródási rendellenessége van: a nyitott gerinc, az agykoponya hiánya, illetve a koponyacsont folytonossági hiánya esetén. Ezekben az esetekben ténylegesen magzati rendellenességről van szó, de az AFP emelkedett értéke jelezhet ikerterhességet is. A csökkent értékek egyes kromoszómális rendellenességek - pl. Down-szindróma -, kezeletlen cukorbetegség esetén fordulnak elő; vagy, ha a terhesség fiatalabb, mint amit a kezelőorvos számított. Fontos megjegyezni, hogy az anyai szérum-AFP vizsgálata csupán szűrővizsgálat, amelynek normál értékei igen tág határok között változnak, és a normálistól eltérő érték korántsem jelenti a magzat betegségét.

Tesó:
Lassan láthatóvá válik a pocak: ha van már gyerek a családban, érdemes ez idő után megosztani vele az új jövevény hírét. Fontos, hogy tudatosítsd az elsőszülöttben, hogy a csecsemő nem az ő helyét foglalja el, és hogy a szülők szeretete nem véges, amely mostantól majd kettő esetleg három gyerek között oszlik meg. Mutasd meg neki a csecsemőkori képeit és használd ki az alkalmat, ha érdeklődik a kicsi felől, de ne hozd fel a témát magadtól túl gyakran; hagyd, hogy kiforrjanak benne az első érzelmi viharok. Mielőtt a baba megszületik, vásároljatok neki egy kis apróságot együtt, amelyet gyermeked saját ajándékaként adhat a kistestvérének.


forrás: babaszoba.hu és babanet.hu,

megszakértettek minket. ...illetve az autót...

Reggel 8-ra jött a biztosítós szakértő, felmérni az autót ért kárunkat.
Már készültem/hergeltem magam (mint a róka a nyuszikához menet a porszívóval, ha valaki nem ismeri ezt a "tanmesét", szívesen elmondom...) szóval már vártam, hogy szőkenőnek nézzen, és közölje, hogy " hát emiatt hívtak ki engem, ez semmiség"... És... Azt mondta, hogy nem lesz olcsó, mert ki kell egyengetni a tetőt és valószínűleg át is kell fényeztetni (metálfényű)...
















A pasas meglehetősen antipatikus volt, Bende háromszor is köszönt neki, hogy "szia bácsi", de még vissza sem biccentett neki. :-(
Viszont a munkáját elvégezte. Hát ez van, mindent nem lehet, úgy látszik...

Szabadságot sem kellett kivennem, mert 9 körül még így is beértem, viszont majd túlórázhatok. De emiatt az egy óra miatt kár lenne "pazarolni" a szabadságomat, lesz még alkalom, amikor fogyasztanom kell...

Kezdhetem akár a jövő hétfőn is, mert Bendét kontrollra kell vinnem a tüdőgyógyászatra.
A tavaly augusztusi befulladás-kórházi fekvés hozadéka volt, hogy javasolták, nézessük meg tüdőgyógyásszal, gégésszel. Tüdőgyógyász szteroidos befújót adott, naponta reggel és este egy-egy puff az adag megelőzésképpen valamint azért, hogy az állandó gyulladás, duzzanat irritáció lecsituljon.

A gégész, akihez végül elvittük jó ismerősünk, osztályvezető főorvos volt nyugdíjazása előtt a Péterfyben. Megnézte, és mondta, hogy úgy látja, nagyon duzzadt az orrmandulája Bendének. De fájdalommentesen nem tudta jobban/alaposabban megvizsgálni, így egy napra be kellett mennünk a kórházba. Elaltatta, megnézte, és indokolt volt a kivétel, ezért egy füst alatt ki is kapták neki.

Ez is elég érdekes nap volt... Ilyen kicsiknél azt csinálják, hogy legelőször kapnak egy koktélt. Fecskendőből, de "kúpként", vagyis a végbélbe. (Szerencsére valós szúrás nélkül.) Gyerkőc 5 percen belül úgy nézett ki, mint aki betépett, vagy legalábbis alaposan felöntött a garatra. Mulatságos volt szegénykém, elkezdett vigyorogni, dőlöngélni, összeakadt a nyelve, énekelt... Tényleg, mint egy kis iszákos. Aztán elvitték, sírás semmi. Kb 40 perc múlva hozták vissza. Na az azért kicsit horror volt, az orrából szivárgott a vér, a szájából is egy picit. Még aludt, a szobában letették az ágyra hason, megébresztették. Félkómásan dünnyögött, nyüszített, remegett... Na, ez kiakasztó volt, bár előre felkészítettek rá, hogy ez lesz. Dobálta magát, és olyan "nem is emberi" hangok jöttek a torkából... Aztán megnyugodott és elaludt. Két óra múlva ébredt, és semmi baja nem volt. A taccsot (a rend kedvéért) a lenyelt vértől vagy kétszer kidobta azért, de este már vacsorát kért, meg repetát is kétszer. :-)
Szóval meglepő, hogy a gyerekek mennyire gyorsan regenerálódnak.

És a műtétet követően (a fújások mellett) október eleje óta kétszer volt náthás. (előtte egy éven keresztül folyamatosan betegeskedett, szó szerint...)Most mindkétszer 2-3 nap alatt rendbejött, szóval jó volt a terápia. Vagy egyik, vagy a másik vagy mind a kettő.

a hivatásos vámpíroknál...

Hát íme, eljött az első vérvétel időpontja, immár Vácott.
Helyszín SZTK. :-)
Egyszerre volt az AFP a Hepatitis (betöltött 16. hét) a "síma" labor, és a vércsoport/ellenanyag szűrésem.
A Labor reggel 7-től "fogad". Tudtam, hogy nagyon sokan lesznek, egyszer(Bende orrmandula kivétele előtt) már végigvártam egy ilyet, elhatároztam, nem megyek oda fél 7-re, tök felesleges, mert akkor várhatok alapból fél órát, plusz az előttemlevők.
Így 7.05-re mentem, és a 85. sorszámot húztam. :-(
Hát, kicsit kezdtem rosszul lenni a szó minden értelmében. A reggeli tejeskávé megvonás és a nem evés (émelygéssel megtűzdelve) megtette a hatását. Csak ültem egy széken, és vártam, hogy sorra kerüljek, igyekeztem egyenletesen és mélyeket lélegezni (a tudatomból kizártam azt a fóbiámat, hogy ilyen helyen röpködnek a bacik, és mindenféle nyavaja körülöttem ólálkodik) szóval szuszogtam, és koncentráltam. Meglepően gyorsan sorra kerültem, majd a laboros kitett vagy 6 kémcsövet... Mondom, az mind nekem? Akkor mi marad? :-)
Na, túléltem, 9-re a munkahelyemen is voltam. Reggeli betol, onnan már rendben voltam.

Bende ma kihagyta az ovit.
Lehet, hogy mehetett volna, de a szombati köhögése annyira gáz volt, hogy inkább hagyunk még egy napot a regenerálódásra. Kapja a kanalas orvosságot is, az oviban meg ugye nem gyógyszerezhetnek.
Szóval ma otthon van a Mamával, sütnek-főznek... :-)
Sajnálom, mert ma van a Farsang náluk. Igaz, nem jelmezes, "csak" egész nap "buliznak", de nem mertem kockáztatni. Inkább egy nap így pihenve, mint azért a pár óráért "cserébe" egy hétig komolyan beteg legyen...

rohangálás ezerrel...

Jó kis rohangálós/zűrös hétvégénk volt...
Pénteken színházban voltunk, a Nemzetiben. A Pánik c. darabra kaptam barátnőmtől még Karácsonykor 2 jegyet.
Szokás szerint majdnem elkéstünk, 18.00 kor még Vácon voltunk... Persze Pesten is a „kellemes” péntek délutáni forgalom fogadott. A színháznál a parkoló bejáratát először meg sem találtuk, a MÜPA mögé keveredtünk, egyre távolabb a célobjektumtól.
Ott útbaigazítottak, majd tolatni kezdtünk ebből a szűk utca – szerűből kifele, kanyargó sorral a hátunk mögött. Hát, ha mindezt egyedül kellett volna csinálnom, azt hiszem, a színdarabot rólam is írhatták volna.

Egyfelvonásos darab... A jegyen az szerepel, a késők csak a szünetben mehetnek be. Másik Felem kérdi, ne menjünk inkább haza, biztos bemegyünk? De akkor én menjek elől, és mondjam, hogy mi vidékiek vagyunk… :-)
Hát, ha már idáig elvergődtünk!!!
Rendesek voltak a jegykezelők, kb 5 percet késtünk. Végül nem a nézőtéren ültettek le, hanem fönt, egy páholy-szerű erkélyen. Tök jól láttunk mindent.

Hazafelé jövet (egy hirtelen ötlettől vezérelve) megálltunk a Westendnél, és moziba mentünk. Legyen az AVATAR, már úgyis 2 hónapja meg akartuk nézni, csak december végén 2 hétre előre sem lehetett jegyet kapni rá. 22.45-kor volt a következő vetítés, éjjel 3-körül már otthon is voltunk.
A film tetszett, csak a fejem fájdult meg a végére. Persze lehet, hogy a szokásos időjós-fejfájás volt, mert szombat délelőtt is végig hasogatott a „balta a fejemben”.

Viszont a film alatt (digitális szinkron, Dolby, meg surround és egyéb finomságok) Picurkám olyan vircsaftba kezdett, hogy most először ÉREZTEM őt! Sajnáltam, mert biztos a zajok zavarták, és azért nyüzsgött, meg is fordult a fejemben, hogy ki kellene menni.
De aztán a pocakom elé tettem a kabátomat, MásikFelem kabátját, és úgy moziztam. Vagy megszokta Picurka, vagy jó volt a szigetelés, mindenesetre megnyugodott.

Szombatra Gyermek is beteg lett, azon agyaltam, vajon éjjel megyünk-e az ügyeletre…
Bevetettünk minden eddig bevált praktikát (Krupp-os és Bronchitises) tünetekre, hatottak. Mára sokkal jobban lett, de mi már olyanok vagyunk, mint a mosott rongy. Hiába, öregszünk, nem bírjuk az éjszakázást. :-)
Ma délelőtt sétáltunk vele a szikrázó napsütésben, jó hideg is volt. Mindez jót tett a torkának, a délutáni alvás már köhögés-mentesen telt. Tök érdekes, a leggázabb fuldoklós-ugatós köhögéses megbetegedések 1 napig tombolnak (egy éjszaka szinte alvás-mentes), 1 nap lefutó ág, utána meg mintha mise történt volna… Most is ebben a forgatókönyben történt minden.

Este még mentem próbára is, piszok fáradt voltam, de ezek a próbák valahogy mindig feltöltenek. Igaz, nagy a kisértés, hogy ezért vagy azért ne menjek (leginkább fáradtság), de ilyenkor kell erőt vennem magamon, és akkor helyére kerül minden.

...biztosító... no comment

Csak egy kis közjáték:
Ma kiderült, hogy a biztosító NEM fizet.

Ha egy vadidegen állt volna ott az autójával, annak a kárát azt kifizetik, de mivel a mi házunk előtt a mi autónk sérült (hát ez ugyan hogy is fordulhatott elő?????), így SAJNOS nem fizetnek.
Most mégis hol álljak? Két házzal arrébb, és akkor minden rendben?
Minden úgy van kitalálva, hogy még véletlenül se kelljen fizetniük.

EZ 2010. Magyarország. Az "ország bankjának lakásbiztosítással (is)foglalkozó leányvállalata".

És ezért kell nekünk 20 évig lakásbiztosítást fizetni???

csak havat neeeee.....

Éreztem... Hogy valami történni fog. Olyan jó volt a tegnap, hogy a Sorsnak bele kellett rondítani, nehogy már legyen egy kvázi tökéletes napunk, esetleg elbízzuk magunkat.

Illetve a tegnappal nincs is semmi baj. Ellenben a mával...
Ma éjjel egykor iszonyatos robajra, dübörgésre riadtam. A zsalu résein gyors mozgást is láttam. Azt hittem, tűzoltók jöttek, és legalábbis valami katasztrófa történt az utcában... Aztán néma csönd lett. Ekkor döbbentem rá, hogy a háztetőről "egyben" lezuhant az a pár tíz négyzetméternyi, 30 cm vastag "összeállt" hó. És hát persze, hogy rá az autóra. Az ikerházunk másik lakója nyáron csináltatott egy előtetőt, az is beszakadt (bár egyúttal az alatta parkoló autó megmenekült).
Az emeleti teraszról nézve nem volt olyan rettenetes a látvány. Lementem... hát... Az ablaktörlő kacskán állt ki a hó alól, a kocsi tetején egy nagy kupac hó... A seprűvel megpróbáltam letolni (nagyon nehéz volt), akkor láttam, hogy a kocsi teteje olyan lett, mint régen Nagymamámék portáján a kelesztő teknő. Elkapott a sírás. Szegény Picur is megijedt a pocakomban, és elkezdett fájdogálni-keményedni a hasam. Másik Felem hozta a fényképezőt, csattogtatott párat, majd beterelt a házba, próbált nyugtatgatni. Éjjel 3-ig nem tudtam elaludni, járt az agyam.

Már csak 3 részlet van a kocsi törlesztőjéből, és tessék. Benne sem voltunk, nem is mentünk vele, és ez történik...

Mondjuk ennyi eszünk lehetett volna, hogy nem állunk be az előtérbe, de az utcán akkora hókupacok vannak, hogy egyszerűen megállni sem lehet, az egész éjjel szitáló ónoseső miatt pedig nem célszerű az út szélén maradni... Ez tapasztalat. Bár hétköznap nem jellemző, de amikor jó havas-jeges az utca, akkor a helyi vagányok szeretnek itt farolgatni. Nem túl hosszú az utca (hivaltalosan "köz"), amikor bekanyarodnak majd a végén ki, akkor szoktak kicsit állattá válni (bocsánat a négylábúaktól)... (Ezért én már írtam egyszer a Polgármesteri hivatalba is, mert a mi utcánk rövid ugyan, de amiből "leválunk" az jó hosszú, és nagyon idióta tempóban közlekednek benne. A "köz"-ünkben minden házban kisgyerekesek laknak, de ez sem indok semmire. Nem tesznek fekvőrendőrt az utca végébe, mert itt úgysem lehet gyorsan hajtani. Hát, úgy látszik, marad a régi jó magyarosch szokás: amig vér nem folyik... Ilyenkor szívesen ideállítanám "illetékes elvtársat", hogy várjon be egy ilyen "nem tud gyorsan hajtani" autót, és meglátjuk)

Na egy szó mint száz, én nem szeretek jelentgetni, panaszkodni, "szervekkel" levelezni. Nincs értelme. Alapvetően (sajnos?) konfliktuskerülő tipus vagyok, de ez már nálam is kiverte a biztosítékot... Eredmény nulla.

Szóval nem szeretek kint parkolni. Bár most már tök mindegy, hiszen a hó a tetőről levergődött, ha nem jön utánpótlás az időjárás-felelőstől pár hónapig ez a veszély nem fenyeget ismét (legalább is otthon) minket.

Egy a szerencse, hogy egyikünk sem volt ott, leginkább Bende. Belegondolni is szörnyű, mi lehetett volna, ha pl benne vagyunk még a kocsiban, vagy éppen kászálódunk ki vagy be...

Szóval, ha lehet ilyet kérni, most már havat nem akarok. Köszönöm, elég volt egy időre. ...ha kérhetem, kérem alássan...

első

Hát igen, úgy döntöttem, én is "bloggerkedni" fogok. (kicsit nagyképűen hangzik egy kezdőtől...)

Első próbálkozás, ki tudja, mi lesz belőle. Izgulok is egy kicsit...

Kisiskolás koromban volt már naplóm, mint minden kamaszlánynak. Nagyon izgalmas volt beleírni a nagy titkokat, aztán lezárni, belakatolni. A nagy lelkesedés persze általában tiszavirág-életű volt: két-három hét után elfogyott a lendület, a lelkesedés. A napló meg valami iskolai papírgyűjtésben landolt, vagy ki tudja már hol. Mindenesetre egy sincs meg belőlük.

Aztán egy nyári vizitúráról barátnőmmel naplót írtunk. A két túravezetőt már az előző évben "felosztottuk" magunk között, persze nem kellett egyezkedni, Neki az egyik tetszett, nekem a másik... Elhatároztuk, hogy na, majd a mostani nyáron kibontakozik a szerelem, minden onnan folytatódik, ahol egy éve (plátói szinten) abbamaradt, és ezt megörökítjük egy naplóban. Hát, a napló az megvolt, a két túravezető azonban nem egyedül érkezett, hanem "utánfutóval". A naplót azért megírtuk, naponta felváltva, ám a hangulat és a "végkifejlet" (vagy nem-fejlet) teljesen más lett.

2009-ben a sokadik érettségi találkozóra elvittem a kopott-szakadt füzetecskét, és nevetve, majdnem sírva olvastuk végig, elevenítettük fel azt a nyarat. Akkor gondoltam rá először felnőtt fejjel, hogy az emlékek olyan gyorsan kopnak, és nem is butaság lejegyezni valamilyen formában őket.

Most Kisbabát várok. Ő a második babánk, úgy gondoltam, ez egy remek alkalom, hogy erőt vegyek magamon, és írjak Neki egy naplót. Ez lesz az én ajándékom. Ha nagy lesz, végigkövetheti, hogyan is vártuk őt, mi történt abban a pár hétben.

És... hátha rákapok a naplóírásra is...