beöltöztetés

Szombaton volt a beöltöztetés. :-)

Október óta járok a Kórusba énekelni. Az a szokás, hogy minden évben, valamikor májusban van a beöltöztetés. Addig próbaidőn van az ember, vagyis "beleszagolhat", hogy ez milyen elfoglaltsággal járó dolog, a közösség tetszik-e neki stb... Ez egy (Laci Atya szerint) "szocializációs időszak", ha ez után is kitart valaki, akkor lesz teljes jogú kórustag.

Persze a fellépésekre ugyanúgy ezidő alatt is elmegy a "gyakornok", de csak a kék ruhát kapja meg, gallért nem. A gallér jelképezi a felavatást.

No, hát ezt a gallért aggatták ránk szombat este. :-)






Nagyon vártam ezt a napot, olyan voltam "belül", mint kiskoromban, amikor készültem az évnyitóra... (mert én bizony kisiskolás koromban minden évben nagyon vártam). :-)

Szép volt a "ceremónia". EZ az esemény egyébként a liturgiákat tartalmazó könyvbe is bekerült, vagyis a világon minden egyházi kórustagot így avatnak fel/öltöztetnek be. :-)

Püspök Atya tette a nyakunkba a gallért, kezet fogott mindenkivel, és azt mondta: "Tedd meg, ami tőled telik". Erre a válasz: "Megteszem, ami tőlem telik".
Közben mögöttünk állt a Kórus teljes "fegyverzetben" és létszámban. :-)
Az avatás után sokan oda is jöttek gratulálni, de a legjobban az esett, hogy (amellett, hogy örülnek, hogy ott vagyunk) olyan visszajelzést kaptunk egy harminc-akárhány éve kórustagtól, hogy Ő nem szokott így odamenni, meg okosságokat mondani, de most őszintén mondja, hogy NEKÜNK itt a helyünk, és VAN helyünk a kórusban, mert az alt nem volt egy erős szólam, de most érezhetően jobb lett...
:-)
Utána volt egy kis eszem-iszom, jókedv, beszélgetés... Az Égiek is kegyesek voltak, mert ezalatt az idő alatt nem esett az eső, előtte-utána viszont ömlött az égi áldás. :-)

Évivel ökörködtünk, jól éreztük magunkat. Fél kilenc körül jöttünk el, de akkor már a Palotában is erősen megcsappant a létszám, vagyis nem mi bontottunk asztalt.