Reggel 9-re elmentem a csoporttársamért Katiért. A férje dolgozott, így máshogy nem tudott volna eljönni kirándulni. Mivel a múltkor ők is elvittek Ipolytölgyesre, amúgy is evidens volt, hogy elvisszük. :-)
Szóval odaértünk Nagyorosziba 10-re, időben ahogy kell. A vasútállomáson találkoztunk a csapattal, onnan még egy 8-9 km autózás várt ránk a hegy tövéig. Onnan jött a gyalogtúra.
Nem volt hosszú a táv, viszont tiszta dagonya volt eleinte. Bende hősiesen gyalogolt mint a nagyok, hol fogta az Apja kezét, hol egyedül ballagott. Kb 1,5 km-t kellett menetelni, végig jött szépen.
No és fenn a hegytetőn a várromnál! :-) Úgy mászott, mint egy kis pókocska. Semmi nyivákolás, vagy hiszti. Nagyon élvezte, videózták a tájat Apjával, meg az utat. :-) Én pihegtem ugyan, de meglepően jól bírtam... :-)
Lefele jövet azért már felkéredzkedett Apja nyakába, de így legalább gyorsan haladtunk.
13-ra érkeztünk a vadász-házhoz, ahol paprikás krumplival vártak.
A gyerekek nagy örömére volt egy kis karámban két őzike is, azokat csodálták...
Az idő nagyon kegyes volt hozzánk: végig felhős volt az ég, de az eső szerencsére egész nap nem esett.
Az egyik fiú hozott íjat meg nyilvesszőket magával, így a gyerkőcök kipróbálhatták azt is. Bendét figyeltem, ment a többiek közé, nem volt félénk, kifejezetten barátkozós. Jó, ő volt korban a legkisebb, gondolom a nagy gyerekek annyira nem rajongtak érte, hogy őt kerülgessék, de azért türelmesek voltak vele. Aztán odatelepedett a tűzhöz, és várta az ebédet. :-)
Ebéd után már láttam rajta, hogy fáradt. Hiába, a túra, a jó levegő megtette a hatását. :-)
Nyűgös volt, kezdett mindenért hisztizni... Megbeszéltük Apjával, hogy lassan tábort bontunk, és hazaindulunk. A lökést az adta meg, hogy egyszercsak óriásit dördült az ég a hegy túloldaláról. Elindultunk, majd már egészen Nagyoroszi határában láttuk, hogy a bekötő úton vastagon állnak a jégszemcsék. Hát amig mi "buliztunk", a hegy túloldalán leszakadt az ég. :-) Szerencsére minket kikerült. :-)
Bende 5 perc után már aludt is, hazavittük Katit, hazaértünk mi is. Beálltuk az udvarra, 17-körül már elkezdtünk körülötte matatni, mert csak aludt ez a Kisangyal :-)
Végül felkelt. Jó volt a kedve, elmentünk még a boltba ásványvízért és még néhány apróságért a vasárnapi Busó-járáshoz, utána hazafelé meg sötétedésig bohóckodtunk a játszótéren. Olyan jókat röhögött, persze mi meg adtuk a lovat alá. :-) Körhintáztunk vele, Apja kergette a homokozóban, méltó befejezése volt ennek a családi-napnak. :-)
Hiába aludt sokáig délután, este úgy dőlt el, mint egy zsák krumpli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése