Hirtelen romlani kezdett a fizikuma, és egyik napról a másikra elment. Nagy űrt hagyott maga után, vele nőttem fel.
Amikor elment, azt mondtam, nekem nem kell több macska.
Két hónap múlva szóltak, hogy (valakinek a valakijének testvérénél...) kisbaba született, és a 2 cicájának családi és egészségügyi okokból menni kell. Befogadnám-e őket?
Nem tudtam, mit mondjak, Réka még fájó emlék volt. Aztán beleegyeztek Anyuék is, jöhetnek.
Cirmi és Rudi. Cirmi egyszerű (lélekben nagyon is bonyolult) cirmos,
Rudi pedig Orosz kék pedigrés báróúr.
Szóval a mindennapjaink szerves részévé váltak, akinek van macskája, tudja, miről beszélek.
Öntörvényű, makacs de nagyon érzékeny és kedves kis jószágok. El kell tudni fogadni, hogy ők nem idomíthatók, nem kutyák, ilyenek.
Hát kb 1 hónapja Cirmi éhségsztrájkba kezdett. Ez több mint rossz, mert mindig is szerette a hasát, szóval érezhető volt, hogy baj van.
Orvosi kivizsgálás, az eredmény azt hozta, hogy az egyik szemfoga rossz. Kihúzták, kapott antibioikumot, és kezdett helyrejönni.
Egy hete rohamos fogyásnak indult, és megint nem evett. Tegnap Anyu elvitte az állatorvoshoz. A fogai, ínye, torka rendben, szép rózsaszín. Sajnos vagy a mája, vagy a veséje leállófélben van. Kapott roboráló szurit, és így egy hét haladékot, hátha rendbejön. De szerintem csak inkább mi kaptunk egy hét haladékot, hogy "elköszönhessünk". Rékánál már egyszer ezt átéltem. :-( Tudom mire számítsak, max pár nap, egy-két hét.
Ha továbbra sem javul (egyre gyengébb) akkor hétfőn elaltatja az orvos.
Emlékezve Réka utolsó két napjára, azt hiszem, ez a leghumánusabb, amit tehetünk. Nehéz ezt kimondani, de így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése