egy kis magyar szociológiai tanulmány

Én már az utóbbi időben nem is figyeltem, van-e hely a buszon vagy a vonaton, le sem ültem, csak ha tényleg sok hely volt.

Most viszont igenis leülnék néha... Estére sokszor "nehéz" és feszül a hasam, vagy fáj a derekam. Tegnap tettem is egy kisérletet. Felszálltam a vonatra. Minden hely foglalt volt, és én álltam egyedül.
Naná, hogy SENKI, se nő se férfi, se kamasz se felnőtt még meg sem moccant. A hasammal egy szintben volt a fejük, láthatták, de még csak a gondolat sem fordult meg a fejükben. Egy negyvenes nő ült közvetlenül előttem, még jól meg is nézte a pocimat, majd "aludt" egyet. Na persze.

Mondjuk nem voltam rosszul, nem fájt semmim, éppen nem vártam el, hogy engedjenek leülni, de ez azért elgondolkodtató.
Én ugyan nem vagyok öreg, de lehetett volna számtalan panaszom vagy fájdalmam, vagy egyáltalán a jóérzés, hogy nehogy elessek ekkora pocival. De nem.

Amúgy olyan idegbetegek az emberek. Nem mondom, előfordul velem is, hogy bepöccenek. De igyekszem kultúrált maradni, nem szeretek kifordulni magamból. Egyrészt nem akarok annak a "szintjére" menni, aki kiakaszt (igenis több vagyok egy bunkónál), másrészt nem nekem kell szégyellni magam, ha valaki tahó módon viselkedik. Szerintem ez hatásosabb.

(kicsiben érvényes ez a gyereknevelésre is, próbálom következetesen csinálni. A Verés önmagában semmit sem ér, az agresszió agressziót és félelmet szül, ami aztán a gyerek viselkedésében és jellemében hatványozódik. Nem jó na!)

Ma reggeli példám:
Ma a 2 órás tor-túra (értsd: munkahelyre utazás 1 órás késéssel) után még beszaladtam a kisboltba vmi ennivalóért. Nem volt üres kosár, egy fél kilós rozskenyérért, pár szem paradicsomért nem akartam kocsit vinni. Egy "jól szituált" pasas épp a pénztárhoz ért, kipakolt a kosárból, az ernyőjét meg benne hagyta. Odamentem, megszólítottam: "Jó napot kívánok, elkérhetem a kosarat, ha már nem kell?" (nem akartam én kipakolni, mégiscsak az ő cucca) ebben van bunkóság szerintetek? Mert amit kaptam: Mit gondolok, hány keze van neki??? Csak álltam leforrázva, és rámosolyogtam (inkább vicsorogtam) hogy elnézést kérek, ha megzavartam valamiben.
Erre ledöbbent, és mosolyogva elnézést kért.

Magamban elküldtem messzire, de ha ki is mondom, ő lett volna nyeregben.
Így mindenki ŐT nézte, ő égett. Ki is takarodott gyorsan.