Szerdán Bendéék szinházban voltak az ovival, a Süsüt nézték meg. Egész délután élménybeszámoló volt otthon. És közölte Kisfiam a nagy summázatot: "Anya, és a Süsüben volt egy bácsi"... :-)
Hát igen, ez a fajta jelmez nem ugyanaz, mint egy bábfigura a TV-ben.:-) De azért szerencsére nem ábrándult ki. Viszont otthon keresni kellett egy sárkányt a játékok között. Találtunk egy ezeréves-örökölt piros dinót, meg egy ajándékba kapott IKEÁS zsiráfot, ami annyira béna (de nagyon aranyos amúgy), hogy símán "lesárkányoztuk".
Így nagy volt a béke otthon, mert nekünk 2!!! dinó-sárkányunk is van. Tegnap a pirosat be is vitte magával az oviba, Évivel (ovónéni) azon rötyögtünk, hogy mindegyik gyerek vitt magával "sárkányt". :-)
Este rajzolgattunk. Eddig olyan girbegurba vonalakat rajzolt, vagy csak satírozott-pöttyözött.
Este meg fogta magát, és teljesen egyedül ezt alkotta:
Csak néztem, ahogy alakult a kép... Biztos, hogy az oviban is ez lehetett a téma, mert tényleg egyik napról a másikra változik a "technikája". :-)
Olyan büszke vagyok rá, el is tettem a rajzot, bescanneltem, mindenféle-formában megörökítettem... :-)
A "Pocaklakó kisebbik" egyre többet nyüzsizik az albérletében, ha ülök (terpeszben, nehogy nyomjam) és előrehajolok, szinte mindig érzem Őt, ahogy bukfencezik. Alapesetben (ülve-állva vagy bárhogy) még nem nagyon érzem, csak abban az egyféle pozícióban.
De már jelentkezik! :-)
Az AFP-m és a többi leletem nincs még meg, vagyis nem szólt a védőnő, hogy meglennének. Királylánynak meg már 3 nap után kész volt a lelete. Most vagy tényleg az enyém is készen van, és csak nem kapkodnak, vagy esetleg neki indokolt volt a soronkívüliség, azért lett olyan hamar készen? Nem tudom. Majd hétfőn utánakérdezek... :-)
Igazából nem nagyon izgat, mert a kombinált vérvizsgálatom negatív lett (Down 1:2800, Edwards 1:50000), a 12. hetes Uh-on a tarkóredő 1,3 mm (3 mm-ig normális) volt, szóval szerintem nincs gond. De azért ha már nyaktatnak ezekkel a vizsgálatokkal, érdekelne az eredmény...
Ha belegondolok, hogy amikor Anyu engem várt, ezeknek a vizsgálatoknak a töredéke volt csak, és még UH sem igazán volt... Ma tényleg túlspirázzák ezt a témát, az információ-áradatban (Internet) meg mindenki stresszeli magát. Gyakran feleslegesen...
Inkább a "síma" laborra leszek kíváncsi, az mégiscsak konkrét(abb), az rólam, és közvetve a Babáról szól jelenidőben, nem egy megbízhatatlan, haszontalan és elavult kolonc, mint az AFP...
Tegnap Évi (http://kiskopeszuletik.blogspot.com) feltett egy verset a blogjára, amit a szülésfelkészítőn mondott nekik az előadó... Annyira szép (ismertem már, de valahogy elfelejtődött), és olyan megható (persze biztos leginkább EBBEN az élethelyzetben, illetve ha már van gyermeke az embernek), hogy most szeretném én is ideilleszteni.
Tehát a Kisbabámnak...
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Khm-khm. Asszem tudom, honnan van az IKEÁS ajándék zsiráf...! :)))) Örülök, hogy dinó-sárkány lett belőle, mert szerintem is olyan béna, hogy gyakorlatilag bárminek is nevezzük, illik rá... :)))
VálaszTörlésÉs nem csak síma dinó-sárkány lett, hanem "Ő" az "Anyuka-Dinó"!!!!! :-)
VálaszTörlésLátod, mi lesz egy mezei zsiráfból! :-D Sose gondoltam volna, de a gyermeki fantázia határtalan! :-)