Már készültem/hergeltem magam (mint a róka a nyuszikához menet a porszívóval, ha valaki nem ismeri ezt a "tanmesét", szívesen elmondom...) szóval már vártam, hogy szőkenőnek nézzen, és közölje, hogy " hát emiatt hívtak ki engem, ez semmiség"... És... Azt mondta, hogy nem lesz olcsó, mert ki kell egyengetni a tetőt és valószínűleg át is kell fényeztetni (metálfényű)...
A pasas meglehetősen antipatikus volt, Bende háromszor is köszönt neki, hogy "szia bácsi", de még vissza sem biccentett neki. :-(
Viszont a munkáját elvégezte. Hát ez van, mindent nem lehet, úgy látszik...
Szabadságot sem kellett kivennem, mert 9 körül még így is beértem, viszont majd túlórázhatok. De emiatt az egy óra miatt kár lenne "pazarolni" a szabadságomat, lesz még alkalom, amikor fogyasztanom kell...
Kezdhetem akár a jövő hétfőn is, mert Bendét kontrollra kell vinnem a tüdőgyógyászatra.
A tavaly augusztusi befulladás-kórházi fekvés hozadéka volt, hogy javasolták, nézessük meg tüdőgyógyásszal, gégésszel. Tüdőgyógyász szteroidos befújót adott, naponta reggel és este egy-egy puff az adag megelőzésképpen valamint azért, hogy az állandó gyulladás, duzzanat irritáció lecsituljon.
A gégész, akihez végül elvittük jó ismerősünk, osztályvezető főorvos volt nyugdíjazása előtt a Péterfyben. Megnézte, és mondta, hogy úgy látja, nagyon duzzadt az orrmandulája Bendének. De fájdalommentesen nem tudta jobban/alaposabban megvizsgálni, így egy napra be kellett mennünk a kórházba. Elaltatta, megnézte, és indokolt volt a kivétel, ezért egy füst alatt ki is kapták neki.
Ez is elég érdekes nap volt... Ilyen kicsiknél azt csinálják, hogy legelőször kapnak egy koktélt. Fecskendőből, de "kúpként", vagyis a végbélbe. (Szerencsére valós szúrás nélkül.) Gyerkőc 5 percen belül úgy nézett ki, mint aki betépett, vagy legalábbis alaposan felöntött a garatra. Mulatságos volt szegénykém, elkezdett vigyorogni, dőlöngélni, összeakadt a nyelve, énekelt... Tényleg, mint egy kis iszákos. Aztán elvitték, sírás semmi. Kb 40 perc múlva hozták vissza. Na az azért kicsit horror volt, az orrából szivárgott a vér, a szájából is egy picit. Még aludt, a szobában letették az ágyra hason, megébresztették. Félkómásan dünnyögött, nyüszített, remegett... Na, ez kiakasztó volt, bár előre felkészítettek rá, hogy ez lesz. Dobálta magát, és olyan "nem is emberi" hangok jöttek a torkából... Aztán megnyugodott és elaludt. Két óra múlva ébredt, és semmi baja nem volt. A taccsot (a rend kedvéért) a lenyelt vértől vagy kétszer kidobta azért, de este már vacsorát kért, meg repetát is kétszer. :-)
Szóval meglepő, hogy a gyerekek mennyire gyorsan regenerálódnak.
És a műtétet követően (a fújások mellett) október eleje óta kétszer volt náthás. (előtte egy éven keresztül folyamatosan betegeskedett, szó szerint...)Most mindkétszer 2-3 nap alatt rendbejött, szóval jó volt a terápia. Vagy egyik, vagy a másik vagy mind a kettő.
Jajj! Biztosítós kárszakértő...ne is beszéljünk róla. Elkap a harctéri ideg, ha rá gondolok. Remélem kedvezően zárul a dolog számotokra.
VálaszTörlésBende meg jó, hogy már nem betegeskedik. Elképzeltem hogyan nézhetett ki a koktél után hehe....
Hát, a Casco fizet, de az önrész a mienk ugye... így 50 rugó ugrik a zsebünkből, és még nem is mi hibáztunk... Bár a 400E Ft körülire saccolt kárhoz képest elenyésző...
VálaszTörlésArra is gondoltam, hagyom a fenébe, de lehet, hogy így májusban nem fogják leműszakiztatni a gépsárkányt, így kénytelenek vagyunk TÉNYLEG megjavíttatni.
Bendét szívem szerint levideóztam volna, annyira komikus volt a helyzet, csak hát nem tudtam, hogy ilyen lesz, arra gondoltam, hogy majd üvöltve viszik el tőlem, én meg ott zokogok a folyosón.
Hát végül leginkább röhögtünk, olyan aranyos volt. No meg nagyon rendesek voltak velünk úgy a nővérek, mint az orvosok (ismerősünk is, az anesztes is)
Bende is tök jófej és kedves volt, ezért agyon kényeztette mindenki. (no meg ő volt az egyetlen kisgyerek az osztályon aznap)