
No, ez a dolog úgy néz ki, hogy az én családom (felmenőim) engem látnak Encsiban, míg MásikFelem családja meg őt.
Ha akad valami részlet, ami nekik nem passzol, akkor megy a brainstorming :-), hogy hát ki volt ilyen a családJUKban... És nem jutnak dűlöre...
Eleinte csk mosolyogtam ezen, de megmondom őszintén (biztos ez is a hormonok játéka) kezdett már kissé piszkálni a dolog.
Aztán egyszercsak kifakadtam: "ez a gyerek 50%-ban én vagyok és az én őseim..., esetleg tőlünk is hozhatta, az anyai ágból is hasonlíthat valakire..." persze nem haragból mondtam, de hát az én vérem is na!!! :-) ;-)
És előkapartam egy babaképemet, HÁT PERSZE, HOGY UGYEHOGYUGYE... :-D
(jó, ők nem láttak picinek, nem tudhatták...)
Nagy a hasonlóság, végülis anyjalánya :)
VálaszTörlésHát persze , hogy ugyeugye! :DDD
VálaszTörlésEz nálunk is így van ám. :)
Hát igen igen kétségtelen!
VálaszTörlés